A horganyzott acéltekercsek gyártása elsősorban két folyamatból áll: tűzi-merítési horganyzásból és elektromos-horganyzásból. A tüzihorganyzás azt jelenti, hogy az acéltekercset olvadt cinkfürdőbe merítik, hogy viszonylag vastag horganybevonatot képezzenek, míg az elektro-galvanizálás során elektrolízissel cinkréteget raknak le a felületre, ami vékonyabb, de egyenletesebb bevonatot eredményez. Minden folyamat eltérő jellemzőkkel rendelkezik, és különböző alkalmazásokhoz alkalmas.
1. Tűzi-horganyzási eljárás (általános módszer)
A horganyzott tekercseket elsősorban tűzi{0}}horganyzási eljárással állítják elő. Ez azt jelenti, hogy vékony acéllemezeket merítenek olvadt cinkfürdőbe úgy, hogy egy cinkréteg tapadjon a felülethez; a folyamatos horganyzási eljárás,-ahol a tekercselt acélt folyamatosan vezetik át a cinkfürdőn-, jelenleg a domináns módszer.
2. Galvannealing folyamat
Egy másik módszer a galvanizálási eljárás, amelynek során az acélt körülbelül 500 fokra hevítik fel közvetlenül a cinkfürdőből való kilépés után, hogy cink-vasötvözetréteget képezzenek. Az ezzel a módszerrel előállított horganyzott tekercsek kiváló festéktapadást és hegeszthetőséget biztosítanak.
3. Elektro-galvanizálási folyamat
Az elektro{0}}horganyzást horganyzott tekercsek előállítására is használják; azonban a kapott bevonat vékonyabb, és korrózióállósága gyengébb, mint a meleg-merítési módszeré.
4. Felületkezelési módszerek
Az alkalmazott felületkezeléstől függően a gyártási folyamatok további típusokba sorolhatók, mint például passziválás, olajozás és lakktömítés. Nevezetesen, a passzivációs kezelés hatékonyan minimalizálja a rozsdaképződést (különösen a "fehér rozsda") a nedves körülmények között történő tárolás és szállítás során.
